Tolmács és fordítási feladatokat 1987 óta látok el. Egészen a 90-es évek közepéig ez elsősorban a betöltött munkaköreim részeként volt jellemző, később már külső megbízásokra is dolgoztam. Igazi freelancerré persze csak nem rég, 2006-ban váltam, azaz ettől az időponttól kezdve a tolmács-fordítói tevékenység vált a fő és egyetlen "kenyérkereseti" elfoglaltságommá, önálló vállalkozás keretében. Szeretem ezt a munkát, de ezen belül is leginkább a "kabinos" szinkrontolmácsolást kedvelem. Ez azért nem jelenti azt, hogy egy autóbusz vagy egy hómarógép üzemeltetési és karbantartási utasítása különösebb nehézséget okoz, és a motoros fűrészről is inkább a használati utasítás fordítására, mint Bousman filmjeire asszociálok... A Tátráról készült útikönyv - annak ellenére, hogy a néhai Magyar Királysághoz tartozó területek nevezéktana meglehetősen zavaros - sok örömet okozott. A mérlegek és eredmény-kimutatások, a társasági szerződések szintén közeli ismerősök, ugyanúgy, mint az élelmiszeripari, gyógyszergyártási technológiák - életpályám során ezek nemcsak mint tolmács-fordítónak tartoztak a munkaköri feladataimhoz. A konszekutív tolmácsolási feladatok közül a legkedvesebb emlékeim közé tartozik a Warkában megrendezett Kettesfogathajtó Világbajnokság (magyar volt a világbajnok!), és a "Magyar Köztársasági Érdemrend - Középkereszt a Csillaggal" kitüntetés átadása Andrzej Vajda filmrendezőnek. Egyes vállalati továbbképzések is felejthetetlen emléket hagytak maguk után. A szinkrontolmács feladatok közül a bennem élő „kisfiúnak" is élvezetes volt a munka a göteborgi Volvo gyárban. Felemelő érzés volt a Lengyel Köztársaság parlamenti képviselőinek és szenátorainak Ünnepélyes Közös Ülésén tolmácsolni a Május 3-i Alkotmány évfordulója alkalmából.
Tolmács és fordítási feladatokat 1987 óta látok el. Egészen a 90-es évek közepéig ez elsősorban a betöltött munkaköreim részeként volt jellemző, később már külső megbízásokra is dolgoztam. Igazi freelancerré persze csak nem rég, 2006-ban váltam, azaz ettől az időponttól kezdve a tolmács-fordítói tevékenység vált a fő és egyetlen "kenyérkereseti" elfoglaltságommá, önálló vállalkozás keretében. Szeretem ezt a munkát, de ezen belül is leginkább a "kabinos" szinkrontolmácsolást kedvelem. Ez azért nem jelenti azt, hogy egy autóbusz vagy egy hómarógép üzemeltetési és karbantartási utasítása különösebb nehézséget okoz, és a motoros fűrészről is inkább a használati utasítás fordítására, mint Bousman filmjeire asszociálok... A Tátráról készült útikönyv - annak ellenére, hogy a néhai Magyar Királysághoz tartozó területek nevezéktana meglehetősen zavaros - sok örömet okozott. A mérlegek és eredmény-kimutatások, a társasági szerződések szintén közeli ismerősök, ugyanúgy, mint az élelmiszeripari, gyógyszergyártási technológiák - életpályám során ezek nemcsak mint tolmács-fordítónak tartoztak a munkaköri feladataimhoz. A konszekutív tolmácsolási feladatok közül a legkedvesebb emlékeim közé tartozik a Warkában megrendezett Kettesfogathajtó Világbajnokság (magyar volt a világbajnok!), és a "Magyar Köztársasági Érdemrend - Középkereszt a Csillaggal" kitüntetés átadása Andrzej Vajda filmrendezőnek. Egyes vállalati továbbképzések is felejthetetlen emléket hagytak maguk után. A szinkrontolmács feladatok közül a bennem élő „kisfiúnak" is élvezetes volt a munka a göteborgi Volvo gyárban. Felemelő érzés volt a Lengyel Köztársaság parlamenti képviselőinek és szenátorainak Ünnepélyes Közös Ülésén tolmácsolni a Május 3-i Alkotmány évfordulója alkalmából.
